2017. július 4., kedd

Veszélyeztetett sportból díjazott miskolcikum?

Néhány hete uralta a helyi sajtót a friss hír: magas elismerést kapott Miskolc, pontosabban a város önkormányzata. Nevezetesen a Városmarketing Gyémánt Díj nevű kitüntetést kapta a helyhatóság pályázata, méghozzá hétféle különböző témában, így a borsodi megyeszékhely vehette magára „a marketing fővárosa” címet.

Némelyik fejezet, azaz díjazott kategória kisebb-nagyobb visszhangot kapott a médiabeszámolókban, ám talán a legérdekesebb viszonylagosan a háttérben maradt... Ez a kama. Miskolc sportja, egy mostanában feléledni látszó régi - ám teljes mértékben modernkori - népi játék.

Kama a miskolcikum” megjelöléssel szerepelt ez a tétel a pályázatban és ez a megjelölés került rá az elnyert oklevélre is. A polgármesteri hivatal illetékes szakemberei által készített pályázati anyag a kama-ügyet felkaroló Észak-Keleti Átjáró Egyesület háttérmunkája segítségével állt össze. Ebben olvasható, hogy „a kama sport újjáélesztésének, köztudatba emelésének célja e miskolcikum népszerűsítése, a kialakulásához köthető legenda megőrzése, hozzájárulva ezzel a miskolci identitástudat és lokálpatriotizmus erősítéséhez”. És valóban, ezen dolgozik, ez motiválja törekvésében a civil szervezet tagjait.


A leírás vázlatosan összefoglalja a lényeget, ami mögött az átjárósoknak az elmúlt években végzett alapos kutatómunkája áll:
„A kamát főként az 1950-es, 1960-as években játszották szerte a borsodi megyeszékhelyen, iskolaudvarokon, lakótelepi pályákon. A városrészek lakói majdnem biztos, hogy emlékeznek a kama játék okozta gyerekkori élményeikre. Ezáltal a kama játék újra köztudatba emelésének célcsoportjai közt egyaránt szerepelnek az aktív tizenéves, az idősebb harmincas-negyvenes korosztály mellett a nyugdíjasok is, hiszen számos gyermekkori emlékük köthető e játékhoz. A kama sport újraélesztésével lehetőségük nyílik unokáikkal, gyermekeikkel is megismertetni, újrajátszani a már-már feledésbe merült sportot, mellyel újraélhetik gyermekkoruk emlékeit, miközben a játék hozzájárul a különböző generációk közös, aktív, élmény gazdag és minőségi időtöltéséhez.
A kama sport alkalmas továbbá a nem miskolciak érdeklődésének felkeltésére is, hiszen unikális jellege miatt ezt a sportot az idelátogatók sehol máshol a világon nem sajátíthatják el szakavatott oktatóktól, kutatóktól.”

Hát körülbelül.

„A kama egy igazi 'miskolcikum', az országban egyedül itt ismerik, itt találták, fejlesztették ki, feltehetően helyi iskolában, helyi diákok és/vagy tanárok révén. Hat évtizeden át megőrződött, miskolciak több nemzedékének meghatározó és feledhetetlen sportja.” S bár „a kama nem merült feledésbe, napjainkban a kama mint 'veszélyeztetett' sport, illetve népi hagyomány újraélesztése, megismertetése és hivatalos sportággá minősítése, fejlesztése zajlik”.


A játék napjainkra ténylegesen sporttá vált. Népszerűsítői mára rögzítették (mindamellett folyamatosan bővítik, finomítják) a korábban soha le nem írt szabályrendszert. Megalakult az első hivatalos sportklub: a Zöld Meteor Kama Testgyakorló és Túra Egyesület. A kama bekerült a Települési Értéktárba. Számos rendezvényen, rendszeres és alkalmi bajnokságok, kupák alkalmával játszható az Átjáró szervezésében. De ettől függetlenül is több iskolában, gyerekközösségben felbukkan, akárcsak legutóbb még a nyolcvanas években, spontán módon avagy valamely felnőtt, azaz pedagógus kezdeményezésére. Zajlanak a középiskolai és az általános iskolai bajnokságok, évente több fordulóval.
Továbbá, és ezt is rögzíti a pályázati anyag: „az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatával együttműködve 2016-ban elkészítette, a város ajándék-portfóliójába emelte a kama labdát, mely exkluzív csomagolást kapott, több nyelven mellékelve a rövid történeti bemutatóval ellátott hivatalos játékleírást. A díszdobozos, exkluzív kamalabdából az előző éven szinte az összes elajándékozásra került, így juthatott el a kama ismertsége Németországtól Oroszországon át egészen Kínáig, ezáltal ismerhették meg a 20. Tájékozódási Futó Egyetemi Világbajnokság résztvevői és számos kisebb csoport, delegáció tagjai.”


Végül zárjuk összegzésünket azzal a gondolattal, amivel a Gyémánt-díjat elnyert pályázat is zárult:
„A kama sport maximálisan alkalmas mind a tizenévesek megszólítására, aktivizálására, közösségi élmények kialakítására körükben, mind az idősebbek számára, ugyanis szabályai az azt nem ismerők számára 5-10 percben alapvetően elmagyarázhatók, a játék negyedóra alatt bármely közösség számára betanítható. Az utóbbi három évbeli rendezvények tapasztalata, hogy gyakorlatilag száz százalékban megérthető és megszerethető bárki számára, akár azok számára is, akik soha nem hallottak-hallhattak a kama létezéséről sem.”

Mit tudhatunk a fentiekhez hozzátenni? Akinek felkeltettük a kíváncsiságát, keresse az Átjáró vonatkozó híradásait, az egyesületi honlaptól a Facebookig, a nyomtatott és online sajtóbeli felhívásokig. Évente jó párszor adódik olyan alkalom (fesztiválok, kulturális rendezvények kebelében), ahol kamázni lehet, kötöttségek nélkül, jókedvűen, némi nyeremény reményében - családi, baráti, avagy munkahelyi közösség keretében. Ha az olvasó szívesen utánanézne a hatályos szabályoknak, itt talál rövid leírást, az alábbi linken pedig közel negyedórás oktatófilmet tekinthet meg a kamáról és „rejtélyes” históriájáról...

2017. június 12., hétfő

KAF-játék: ketten nyertek

A múlt héten kiírt nyereményjátékunk nyertesei: Ritter Renáta és József Betti.
Az ajándék könyvcsomagot és exkluzív kamadobozt május 14-18. között vehetik át a Kertek Alatt Fesztiválon, Bükkszentkereszten, ahova várjuk őket, s minden más olvasónkat, játékostársunkat.

Nyereményjátékot rendezett a Kertek Alatt Fesztivál kapcsán az esemény szervezője, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület.. A június 14–18-i rendezvény programjai Bükkszentkereszten, az Ifjúsági táborban és a település központjában zajlanak majd: civil piknik, kézművesvásár, filmvetítések, kamázás és sok minden más. A cél az volt, hogy ezeket a kikapcsolódási, szórakozási és kulturálódási lehetőségeket az alábbi játék segítségével is az érdeklődők figyelmébe ajánljuk. Féltucatnyi, a borsodi megyeszékhely múltjával és jelenével kapcsolatos színes képrejtvényt tettünk közzé. Talán nem voltak nehezek a feladványok, százszázalékosan jó megoldás mégsem érkezett. A fenti nyertesek részéről is elfogadtunk viszont olyan megfejtéseket, amelyek hajszál híján jónak tekinthetők voltak.

Íme, a megoldó-kulcs:


Kérdés: Melyik esztendőben vagyunk?
Válasz: Természetesen a képkocka az Utánam, srácok! című filmből származik. Sokan tudják, hogy a sorozatot 1975-ben mutatta be a Magyar Televízió. Ám a forgatás, tehát amikor az egyik főszereplő, Pocakos keresztülbiciklizett a korabeli Erzsébet tér előtt, egy évvel előbb, 1974 nyarán zajlott.

------------------------------------------------------------

Kérdés: Hol található a Skoda villamosnak ez az „állomása”?
Válasz: Festmény a Jókai lakótelepről a 6-os iskolához átvezető aluljáró falán

 ------------------------------------------------------------


Kérdés: Vajon mit építenek ezek a nagy daruk?Válasz: Bár beugratós a fotó, hiszen megkavarhatja a nézőt a háttérben feltűnő Avas és kilátó - mégis aligha tévesztené el bárki is, hogy a két daru által kijelölt építkezés a diósgyőri (DVTK) stadion beruházása

------------------------------------------------------------


Kérdés: Honnan indult ez a „nagy utazás”? (Mi a helyszín?)
Válasz: A képen a Miskolci Galéria épülete, azaz a Rákóczi-ház főhomlokzata és bejárata látható.

------------------------------------------------------------

Kérdés: Hol zongorázhatunk így a téglák alatt, vasrácsok felett?
Válasz: A Dajka Gábor utca Bartók iskola mögötti, a Petőfi utca felé eső szakaszának tűzfalán található ez a falfestmény.

------------------------------------------------------------

2017. június 6., kedd

„Polgár vagyok szép Miskolcz városában” - Kozma Andor kötetbemutató a Könyvhéten!

 A Könyvhét pénteki programján kerül sor az Avast (is) megverselő Kozma Andor kötetének bemutatójára: http://www.rfmlib.hu/hu/content/polgar-vagyok-szep-miskolcz-varosaban          





Kapusi Krisztián írása a kötetbemutatóra:





 
KARTHÁGÓ AZ AVASRÓL. KOZMA ANDOR ÉVEI MISKOLCON

Adott egy kifejezetten jó családból származó, kellemes megjelenésű huszonöt esztendős fiatalember, aki ráadásul a magyar királyi államügyész fia, szóval előnyös adottságokkal költözik 1886 májusában Miskolcra, mint az Első Magyar Biztosító Társulat tisztviselője. Unalmasnak, túlságosan karrieristának sem mondható, lehet róla tudni, hogy a hivatali íróasztal árnyékában verseken töri a fejét. Mi több, éppenséggel ez teszi országosan ismertté, a borsodi megyeszékhelyen töltött röpke négy év alatt megjelenik az első verseskötete („A tegnap és a ma”. 1889).
Emlegetett édesapja, Kozma Sándor (1825 – 1897) Miskolc és a vármegye költőfejedelmét, Lévay Józsefet (1825 – 1918) a reformkor óta ismeri. Keveset tudunk kapcsolatuk intenzitásáról, Lévay 1897 évi naplója ennyit árul el: „az 1847-i pozsonyi országgyűlésen ismerkedtem meg vele (vagyis Kozma Sándorral – K. K.). Ott köztünk, az ifjúság körében feltűnt kiváló tehetségével s megnyerő nyájas viselkedésével. Attól fogva bírtam és viszonoztam barátságos jóindulatát. Mint államügyész hivatalos vizsgálati körútja alkalmával több évvel ezelőtt meglátogatott Miskolcon.”[1] Lévay nem akárki, ő Borsod vármegye alispánja, de – ahogyan közismert – a hivatalt művészettel ötvözi, hiszen megbecsült költő, akadémikus és a Kisfaludy Társaság tagja, a kortárs irodalmi életet valósággal uraló Gyulai Pál (1825 – 1909) kebelbarátja. Az államügyész vajon pártfogásába ajánlja Miskolcra költöző fiát? Kéri Lévayt, hogy egyengesse az ifjú tisztviselő társasági karrierjét, még inkább az irodalmi próbálkozásait?
Némileg másképpen emlékszik maga az érintett, vagyis Kozma Andor (1861, Marcali – 1933, Budapest) költő, író, műfordító. Valóban Miskolcon lendül nagyot a művészi kibontakozása, itt éli meg az első kötetének publikálását. Gyulai Pál rögvest 1899-ben keményen bírálja a szerzőt és verseit a Budapesti Szemle oldalain. Húsz évvel később Kozma leírja, hogy az „irodalmi kortársaim már ama kemény bírálat idejében magyarázgatták nekem, nem minden irigység nélkül, hogy akit Gyulai Pál levágásra méltat, azt kedveli. Utólag magam is kitapasztaltam, hogy ebben volt igazság. Eleven írónak Gyulai Pál írásban csak ily harcias módon volt képes tudtára adni, hogy beveszi őt a komoly irodalomba. Ha már valakit ekképp íróvá ütött, s úgy gondolta, hogy az most már a Szemle dicséretét is megérdemli, akkor átadta azt az ő galambősz és galambszívű nagy költőtársának s legjobb barátjának, Lévay Józsefnek, hogy az írjon róla tovább”.[2] Dorgálás majd bíztatás, e kettő együttesen emelte hát Kozma Andort az országosan jegyzett irodalom berkeibe, saját szavaival „Gyulai vesszős és Lévay nyájas elismerése segített be” a Kisfaludy Társaságba.[3]
Rövidesen, 1890 márciusában Kozma Andor Miskolcról Budapestre költözött. „Józsi bátyám” – ahogyan Lévayt nevezte[4] – barátsága elkísérte mindenfelé. Tekintélyes költőként sem feledkezett meg a tiszteletről és a köszönetről, 1918. július 7-én, Lévay temetésén is ő képviselte a Kisfaludy Társaságot. Az agg költő naplója számtalan helyen megörökítette barátságuk őszinteségét. Lévay szinte rajongó lelkesedéssel jegyezte be nem egyszer, hogy a fiatalabb évjáratokból Kozma Andort tartja a legjelentősebb magyar költőnek. Efféléket írt róla:
-        Kozma Andor a jelenkor lantpengetőinek tagadhatlanul legelsője. Képzeletének bősége és fennszárnyalása, tárgyainak változatossága, technikájának páratlan szabatossága nyilatkozik azon politikai irányú és színezetű verseiben is, melyeket Az Újság tárcájában hetenkint szolgáltat az ő igába fogott Pegazusa” (1907. október).
-        Kozma Andor „akit a most zengedező versköltőink közt a legtehetségesebbnek, legértékesebbnek tartok” (1909. október).
-         „A most élő költői nemzedék sorában bizonyára ő a legelső, legtekintélyesebb költő” (1917. január).[5]
A hajlott korú Lévay vidékiként egyre gyakrabban maradt távol a fővárosi eseményektől, olyankor többnyire Kozmával olvastatta fel saját verseit a Kisfaludy Társaságban vagy éppen a Magyar Tudományos Akadémián.[6] Ifjú barátja életének minden részlete érdekelte, a közvetetten szerzett információkat is lelkesedéssel fogadta. Kozma Andor valóságos utazóként pedig csakugyan különleges tapasztalatokkal tudta szűkebb és tágabb környezetének hétköznapjait színesíteni. Karthágó nem pusztán költői allegóriaként került hozzá közel,[7] többször járt Észak-Afrikában. Első ottani útjáról Lévay Tátraszéplakon töltött 1909. augusztusi nyaralása során értesült és be is naplózta, hogy „a szomszédom, Hajduska Albert, aki Kozma Andor hivataltársa, egy képes levelezőlapot mutatott, melyet Andor Tanger afrikai városból írt neki”.[8] Belföldön ugyan, de olyan is előfordult, hogy együtt üdültek a közös barát, Gyulai Pál leányfalui nyaralóinak köszönhetően. Kozma Andor leírta, hogy mindezt az tette lehetővé, saját szavaival, hogy „nyaralót kerestem Budapest közelében. Gyulai Pálnak pedig két nyaralója is volt Leányfalván. Az egyikben maga nyaralt, a másikat szívesen adta volna ki bérbe, arravaló embernek. Engem arravalónak talált”.[9] Lévay pedig a Duna menti üdülőhelyen is látogatta öreg barátját, örömittasan jegyezte 1899. évi naplójába, hogy „augusztus 23-ától 26-áig Gyulainál időztem Leányfalván, ahol Kozma Andor is éppen Gyulaiék nyári lakában hűsölt családjával együtt. Az ő körükben igen kedves néhány napot éltem”.[10]   
Sokak számára valóságos kétfejű sárkánynak tűnhetett a zsémbes Gyulai – Lévay duó, életkoruk szerint gyermekük, majdhogynem unokájuk lehetett volna Kozma Andor. Végtelenül megbecsülte őket, Lévay alig győzte naplózni a fiatal barát felől tapasztalt figyelmességet, kedvességet. Gyulairól pedig e helyütt csak annyit, kerek-perec felkérte Kozma Andort, hogy majdan bekövetkező halálakor ő írjon róla gyászbeszédet. Petőfi, Arany, Deák, Tisza, a Monarchia közös eszményítésén túl Kozmát a nagy öregekhez közelítette költészetének az a vonulata, amely a korszerűsödő világ modern fejleményeire gyanakvó szkepszist, gúnyt fogalmazott meg, illetve annak ellentételezéseként az ódon, patinásan pusztuló környezethez fűződő otthonos szimpátiát.[11] Mentoraihoz képest persze egészen más eszközökkel és töredék malíciával, jellemzően inkább valami vagy valaki védelmében, mintsem ellenében.
Az Avas nosztalgikus pincesorai Kozma Andorhoz alkatánál fogva passzoltak. Miskolci lakásai (Kazinczy u. 20. Palóczy u. 33. Mindszent tér 2.[12]) közül a Doleschall kúria – melyben manapság a városi könyvtár egyik fiókja működik a Mindszent tér 2. szám alatt – éppen az Avas oldalába épült, kapcsolódó ihletért nem kellett kimozdulnia sem hazulról. Lévay maga is pincetulajdonos volt a Nagy Avas Jézuskútja során, több mint valószínű, hogy a hangulatos domboldalra nem egyszer invitálta fiatal barátját. 


Mi számít, ki minősül miskolcinak? Elegendő ehhez négy helyben eltöltött esztendő? Bizonyára, pláne ha felszorozzuk ezek számát azzal, ahányszor Kozma Andor vonatkozó sorait idézték már, például a „Pince soirée” vagy éppen az „Ének az Avasról” című verseiből. Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület 2014-ben „Macskaköves Tanösvény” név alatt tájékoztató-szórakoztató táblákat helyezett el az avasi templom, kilátó és a pincesorok környezetében.[13] Néhány még ma is fellelhető, de azt, amelyiken Kozma Andor verse, az „Ének az Avasról” volt olvasható, az elsők között lopták el… Remélhetjük csupán, hogy a kultúrát és művészetet valóban értékelő atyafink esett kísértésbe, és az egyesület táblája Kozma Andor verséivel becses ereklyeként díszeleg lakásának legnívósabb pontján! 




Felhasznált irodalom
Kárpáti Béla: Miskolci irodalom Miskolcon (Miskolc, 1989).
Porkoláb Tibor (szerk.): Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója I-II. kötet (Miskolc, 2001).
Szörényi László – Tasnádi Kovács Péter (szerk.): Kozma Andor – A karthágói harangok. Válogatott versek és prózai írások (Budapest, 2016).  
Vörös Júlia: Macskaköves tanösvény a miskolci Avason. In: Átjáró (interdiszciplináris folyóirat) 3. (2014/2.) 113 – 128. p.


[1] Porkoláb (szerk.) I. köt. 88. p.
[2] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 253-254. p.
[3] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.
[4] Porkoláb (szerk.) II. köt. 143. p.
[5] Porkoláb (szerk.) I. köt. 410. p. II. köt. 89. p. és382. p.
[6] Porkoláb (szerk.) I. köt. 82. p. II. köt. 323. p.
[7] A karthágói harangok című versét 1909-ben publikálta, majd 2016-ban unokája, Tasnádi Kovács Péter a Kozma Andor válogatott verseit és prózáit tartalmazó kötet szerkesztőjeként is ezt a címet választotta.
[8] Porkoláb (szerk.) II. köt. 79. p.
[9] Szörényi – Tasnádi Kovács (szerk.) 2016. 254. p.
[10] Porkoláb (szerk.) I. köt. 136. p.
[11] A Lévay életében megjelent Kozma versek közül például a Petőfi szobránál, Ballada a gyárban, Erdőirtás, vagy az útirajzai, azok közül is leginkább a La Serenissima Repubblica című San Marino tapasztalat illik ebbe a sorba.
[12] Kárpáti 1989. 27. p.
[13] Vörös 2014. 113 -128. p.



2017. június 2., péntek

Képrejtvények a KAF-ra!

UPDATE: felkerült az utolsó előtti és az utolsó kép/kérdés!

Nyereményjátékot indítunk a Kertek Alatt Fesztivál kapcsán. A június 14–18-i rendezvény programjai Bükkszentkereszten, az Ifjúsági táborban és a település központjában zajlanak majd: civil piknik, kézművesvásár, filmvetítések, kamázás és sok minden más. Szeretnénk ezeket a kikapcsolódási, szórakozási és kulturálódási lehetőségeket az alábbi játék segítségével is az érdeklődők figyelmébe ajánlani - a helyes és szerencsés megfejtők ajándékcsomagot (könyvek és kamadoboz) kapnak, amit a fesztiválra ellátogatva vehetnek majd át.

A nyereményjáték egy héten át fut, néhány naponta felteszünk egy kérdést, egy-egy fotóhoz kapcsolódva. A válaszokat az atjarok@gmail.com címre kérjük e-mailben, vasárnap este 6 óráig. A helyes megfejtők közül sorsoljuk ki a díjazottat-díjazottakat, akiket e-mailben értesítünk - majd várunk szeretettel két hét múlva szerdától vasárnapig Bükkszentkereszten (előre egyeztetett időpontban), hogy átvehessék a nyereményüket.

Az első kép és a képre vonatkozó kérdés:

Melyik esztendőben vagyunk?

A második kép és kérdés:

Hol található a Skoda villamosnak ez az „állomása”?

 A harmadik kép és kérdés:


Vajon mit építenek ezek a nagy daruk?


A negyedik kép és kérdés:


Honnan indult ez a „nagy utazás”? (Mi a helyszín?)


Az ötödik kép és kérdés:

Hol zongorázhatunk így a téglák alatt, vasrácsok felett?


Az utolsó, hatodik kép és kérdés:
Hova látogattak el ezek a kis úttörők az Utánam, srácok! című tévésorozatban?

2017. május 26., péntek

Ki nyer holnap? Azaz a szombati városi túrán

Reiman Zoltán az ügyes és szerencsés nyertes! Levélben is értesítettük őt, és ezúton is reméljük, eljut hozzá a hír: várjuk őt a május 27-i Tetemvár–Népkert túrán, hogy átvehesse a díját.
Ez a nyeremény pedig nem más, mint egy-egy példány a nemrégiben az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadásában megjelent útikönyvből (1. kötet), valamint a vasgyári kolónia évszázados történetét feldolgozó füzetből.

Mindenkit szeretettel várunk, s mivel sok érdekesség fog elhangzani a meglátogatott városrészek, utcák, épületek, terek kapcsán, semmi okunk, hogy most lezárult nyereményjátékunk helyes válaszait addig titkoljuk. Annál is inkább, mert a részvevőket a séta során újabb kvízkérdések várják, amelyek helyes és gyors megválaszolásával ugyancsak az említett köteteket nyerhetik meg.

De lássuk akkor egyelőre a héten feltett feladványok megfejtését.
Az alábbi három kép volt az apropó:



2017. május 20., szombat

Nyereményjáték a szombati US túrához!


UPDATE: harmadik kép!
 
Rejtvénysorozatunk a 2017. május 22-27-i héten zajlik. A szombaton délután 3 órakor induló városi túrához kapcsolódik, amelynek útvonala: Petőfi tér – Deák tér – Kossuth utca – Szemere-kert – Szent István tér – Papszer – Mindszent tér – Népkert. Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület által szervezett helytörténeti sétán a megidézett helyek, utcák, városrészek közeli és távolibb történetéről beszélgetnek a túravezetők az érdeklődő résztvevőkkel.

A megelőző napokban, hétfőn - szerdán - csütörtökön felteszünk egy-egy kvízkérdést, amelyek fényképekre vonatkoznak, ezek pedig összefüggésben állnak a tervezett sétaútvonallal.

A helyes megfejtők közül kisorsolt három szerencsés a túrán, annak indulásakor veheti át nyereményét: az egyesület által nemrég kiadott Utánam, srácok, a belvárosba! - Miskolci útikalauz I. című könyvet, a tavaly indult útikönyv-széria első kötetét.
A megfejtéseket a atjarok@gmail.com címre várjuk, csütörtök éjfélig; a nyerteseket pénteken értesítjük.

Az első kép és a kérdés:
Milyen célra építették a háttérben látható épületet?





A második kép és kérdés:
Mikortól (melyik esztendőtől) látható így ez a sziluett?


A harmadik, utolsó kép és kérdés:
Milyen állat juthat eszünkbe a fotó láttán? Hol van ez a jószág, és mióta van ott (évszám)?



2017. május 16., kedd

Utánam, srácok... a belvárosba! Petőfi tér - Népkert Városi Túra


17 óra körül végzünk a Népkertben, ahol egy kis kamázásra invitáljuk a résztvevőket - játszani vagy nézőként, ahogy jól esik... 
A túrán a nyereményjátékban jó választ adók átvehetik a könyvajándékokat!
A séta közben újabb kvízkérdéseket teszünk fel, melyekért szintén könyvjutalmak várhatók:





2017. február 20., hétfő

10 éves az Átjáró, 5 az Utánam, srácok! projekt és a PFM...

Mint arról az egyesület weboldalán nemrégiben hírt adtunk, 10 éves az Átjáró egyesület!
http://atjarokhe.hu/2017/02/atjaro-10/ 


A jubileumról és a jubileumi eseményről több cikk is megjelent! Elektronikus formában itt olvasható:
http://www.boon.hu/tizeves-az-atjaro/3390795
http://www.eszak.hu/fiataloknak/2017/02/26/hogyan-fert-mindez-bele-tiz-evbe.eszak
http://minap.hu/cikkek/jubileumi-rendezvenysorozat-tizeves-az-eszak-keleti-atjaro-egyesulet
http://www.eszak.hu/politika/2017/02/24/tizeves-az-atjaro.eszak

De nem csak az egyesület jubilál az idén, több más ideillő évfordulóról is érdemes megemlékeznünk:
5 éves lett az "Utánam, srácok!" projekt is, amely az A Célváros képeskönyvünk megjelenését követően indult el szép lassacskán, Kapusi Krisztián kezdeményezésére, a Privát félmúlt Miskolcon sorozattal. Eleinte "24" projekt címen zajlott ugyan, de már ekkor is fontos szerepet kapott a programsorozatban a '70-es évekbeli ifjúsági film. 5 éves tehát ezzel együtt a projektet életre hívó kiadványsorozat is - a XII. szám bemutatójára januárban került sor.
Az eddig megjelent számok olvashatók itt: http://utanamsracok.blogspot.hu/p/privat-felmult-miskolcon.html



Bár az USF még csak 4 éves az éven, hiszen 2013 őszén rendeztük az elsőt az Avasi kilátóban, ha minden jól megy, most ősszel már az 5. következhet!


Egyesületünk másik - talán legismertebb - rendezvénye a KAF (Kertek Alatt Fesztivál) is az 5. állomásához érkezik az idén! 2007-ben az első programunkként indult útjára Gömörszőlősön, majd 2014-2015-2016 folyamán Varbón folytatódott. Idén pedig - terveink szerint - Bükkszentkereszt lesz a helyszíne... http://kamaprojekt.hu/galeria/kama-projektfilm/





2017. február 7., kedd

Tévétorony, városjelkép - milyenek a kilátások? 2.

Tavaly ősszel immár sokadik alkalommal rendezte meg az Észak-Keleti Átjáró Egyesület az Utánam Srácok Fesztivált, amelynek helyszín újfent az avasi kilátó volt, s amelynek programjában másodjára szerepelt egy szakmai fórum - a kilátóról.
Ahogy a 2015-ös esemény alkalmával építészmérnökök és beruházójelöltek vettek részt a közönség előtt zajló eszmecserében, úgy egy évre rá további témák szakemberei - zömmel közéleti szereplők, sajtóból ismert személyiségek - gyűltek össze hívásunkra, hogy megosszák gondolataikat a helyi nyilvánossággal.
Mit ér a tévétorony a 21. század elején? Veszített-e valamit is értékéből, tekintélyéből? Ma is szimbólumnak tekinthetjük-e - és mit ez tulajdonképpen? Kell-e tennie, tehet-e valaki valamit az építmény állapotának megőrzése, feljavítása, továbbá szerepének visszaállítása érdekében? Kinek mi a felelőssége? Ilyesmikről esik szó, amit az érdeklődő blogolvasó most akár visszanézhet-hallgathat, teljes terjedelmében, videófelvételen, avagy végigböngészheti a 2016. október 1-én rögzített anyag szöveges átiratát.

Kattintás után folytatódik az itt elkezdődő szöveg, amibe beékeltük a megidézett videókat, valamint néhány képet a főtéma, a Hofer Miklós építészmérnök által tervezett és 1963-ban felépült különleges objektumról.

Tévétorony, városjelkép – milyenek a kilátások? 2.
A második kerekasztal-beszélgetés az avasi kilátó valamikori presszó-helyiségében, az Utánam Srácok Fesztiválon, 2016. október 1-én
A beszélgetés résztvevői: Balogh Attila (Észak-Keleti Átjáró Egyesület) és Szunyogh László (megyei főépítész) moderátorok, Merényi Dániel („grafitember”, Napirajz), Kiss László (Maradj Miskolcon Alapítvány), Fazekas Csaba (Miskolci Egyetem), Sélley Andrea (Dialóg Egyesület), Kolostori Gábor (médiaszakember), Dombovári Ágnes (grafikus), Petruskó Norbert (rádióriporter), Kupcsik Sarolta (idegenvezető), Koleszár Péter (Miskolc a múltban Facebook-csoport), Kishonthy Zsolt (Műút folyóirat).
(Az első, hasonló fórumon elhangzottak szöveges átiratban elolvashatók az Avasi Mozaik kiadványban, atjarokhe.hu – ez a második anyag pedig bekerül a 2017 tavaszán megjelenő Avasi ösvények című füzetbe.)


(helyszíni fotók: Bujdos Tibor, Észak-Magyarország)

Balogh Attila: – Az avasi kilátóról szeretnénk beszélgetni: ez az alig több mint fél évszázada létesült objektum abból az ötvenvalahány évből 30-40-en át Miskolc természetes jelképe volt. A legtöbb helybeli úgy gondolta, ez a borsodi megyeszékhely egyértelmű, első számú szimbóluma, a várossal kapcsolatos dolgokban mint logó benne volt, rengeteg miskolci vállalat emblémájában. Aztán az elmúlt 5-10-20 évben ez a jelenség valahogy visszaszorult, ma kevés helyen látható. Bementem a Miskolc boltba mint ha turista lennék, keresek az idegenforgalmi kiadványok között olyat, amiben benne van az avasi kilátó. Nincs olyan, ami a kilátóról szól mint híres miskolci épületről. Egyetlen egyet lehetett találni, ezt a füzetkét, aminek a legutolsó előtti oldalán ott van egy ekkora kép a kilátóról… És egy mondat a kép mellett.
Kupcsik Sarolta: – Ez egy néhány évvel ezelőtti kiadvány, azóta születtek újabbak is. A kilátóról valóban nincsen külön, de azért nem csak ennyi van…
Balogh Attila: – Reméljük, jobb a helyzet, de talán érezni, mit akartam kifejezni ezzel.
Szunyogh László: – Tavaly tartottunk egy ugyanilyen beszélgetést, csak akkor itt építészek ültek a székeken. Magam is építész lévén beleestem abba a hibába, hogy azt gondoljuk, mi aztán mindenhez értünk és megmondjuk a tutit… Azóta gondolkoztunk, és kíváncsiak lettünk, mások mit gondolnak. Ma talán nem azon a rangon van a kilátó kezelve, ahogy szerintünk kellene. Mindenkit kérek, hogy egy szóban vagy egy egyszerűsített mondatban mondja el, hogy ő mit gondol a kilátóról!

Merényi Dániel: – Nehéz kérdés, mindenféleképpen Miskolc jelképe, de … próbáltam kotorászni az emlékeimben, hogy milyen kötődésem van, én ’77-ben születtem és nekem ez egy ugyanolyan adottsága már Miskolcnak, mint a diósgyőri vár, vagy a körülötte lévő domborzat, vagy bármi, ami Miskolchoz tartozik és elválaszthatatlan tőle.
Kiss László: – A gyerekkoromhoz kötődött, sok szempontból, de ha egy mondat, akkor szerintem a kilátó az soha nem volt Miskolcnak, egy korszaknak a jelképe. Egy miskolci korszaknak volt a jelképe, és ez a bajunk vele jelenleg, hogy ez azért nem egy olyan örök elem. Nem mondhatjuk az Eiffel toronyra, hogy ez Párizs egy korszakának a jelképe, erre viszont nyugodtan mondhatom azt, hogy minden ízében ez egy korszakát testesíti meg, nagyon klasszul megfogalmazva – és ezt most beleplántálni a jelenbe: nem lehetetlen, de elég nehéz.
Fazekas Csaba: – Mindig ez jön elő: hogy Párizsnak az Eiffel-torony, akkor Miskolcnak az avasi kilátó; nem érzem ezt jó hasonlatnak, már csak a Párizs és Miskolc közötti különbségek okán sem. Ha ebből indulunk ki, akkor megvan ez a jelképiség szerintem, ez most is egy élő dolog. Életemnek csak a felét éltem Miskolcon, a megelőző felében ha megláttam az avasi kilátót úgy, hogy csak turistaként jártam itt, akkor azért beugrott, hogy ez Miskolc. Más kérdés, hogy egy város azonosul egy jelképpel, akkor egy olyan város, meg egy olyan jelkép kell hozzá! Amíg Miskolcnak nem lesz olyan súlya, akár idegenforgalomban, akár kultúrában, mint Párizsnak a maga egy szinttel nagyobb mezejében, addig a turisták idejőve nem fogják letaposni egymást, hogy kis avasi kilátót vehessenek és hazavihessék. Mert aki elmegy Párizsba, az vesz magának egy ilyen kis Eiffel-tornyot, hazamegy, kirakja a polcra és utána egész életében erről jut eszébe, hogy ő ott járt. Míg Miskolcnak nem lesz valami hasonló, természetesen a maga nagyságrendjén hasonló kisugárzása, addig nem kötődik hozzá ez a jelkép vagy nem ennyire erősen. Amikor meg lesz, akkor jön magától. A városjelkép köré kultuszt nem lehet csinálni, vagy nagyon nehéz, az „csinálódik”, az lesz magától.
Sélley Andrea: – Én kilátóként tudom értelmezni és akkor jövök tényleg  ide, ha valamire rá kell nézni, akkor tök jó ide felsétálni és ránézni a dolgokra. Másrészt: három lábazat-festést csináltak kisközösségek itt az avasi lakótelepen és az egyik szimbólum a kilátó volt, amit felfestettek. Élő példa.
Kolostori Gábor: – Nekem a kilátó mint egy világítótorony. Szeretem az olyan objektumokat, amihez tudom magam orientálni, és ez mindig is az volt. Akárhonnan jöttem hazafelé, ha már láttam a kilátót… Itt dolgozom, itt laktunk régen, nem is nagyon tudnék dombok meg hegyek nélkül élni, de hogy van ez a kilátó, nagyjából ez egy origó.
Dombovári Ágnes: – Számomra talán leginkább tengely vagy iránytű ez az épület…
Petruskó Norbert: – Úgy gondolom, a kilátó most is jelkép és szimbólum, csak másoknak, máshogyan és egy másik Miskolcnak a szimbóluma… Ha az ember sétálgat, egészen érdekes matricákat lehet látni kilátó-mintával, egy szubkultúrának lett a jelképe most, többnyire fiatalokból álló szubkultúrának. Akik igenis ehhez kötik a miskolciságukat, mint egy egyszerűen feldolgozható jelképhez.
Kupcsik Sarolta: – Miután egyidős vagyok a kilátóval, teljesen természetes, hogy „ez van”, kvázi „mindig is volt” már az én életemben, és remélem, hogy ez is lesz, míg világ a világ, meg két nap, annyira hiányozna, ha nem lenne. Origóként vagy világítótoronyként. Másrészt meg a szakmai része: minden turistának, akivel találkozom, van arra alkalom, hogy ide feljöjjünk, de mindenkinek ajánlom, s van, aki visszajön és azt mondja, de jó, hogy mondtam, hogy hogy lehet oda feljutni, mert különben számos helyéről, pontjáról a városnak látszik és a turista kedvet kap, hogy felmenjen – a hogyan, az szokott a kérdés lenni.
Koleszár Péter: – Nagyon jó labdát kaptam, pontosan ezt akartam mondani erre: aki eljön Miskolcra és nem vesz egy mini avasi kilátót magának – én azt gondolom, ha ez a Városház téren lenne, akkor nem menne el a turista a városból mini kilátó nélkül, vagy kulcstartó nélkül. De ennek a kilátónak az az áldása, ami az átok: a helye… Ez okozza, hogy sokan nem jönnek fel, sokan nem ismerik meg és nem szeretnek bele. Hogy mit jelent nekem a kilátó? Ha nincs a kilátó, akkor én nem vagyok. A szüleim Debrecenben az orvosira jártak és itt az alattunk lévő szinten mutatták be egymásnak őket. Egyikük tiszacsegei, a másik miskolci; lehet, hogy találkoztak volna valami egyetemi buliban, de ez volt így a biztos…
Kishonthy Zsolt: – Nekem a kilátó a totálisan kihasználatlan lehetőségnek a szimbóluma, és fura, hogy csak ketten említették egyáltalán, hogy ez egy működő, működtethető valami lenne mint kilátó, mint találkozóhely… Nekem az egész szimbólum dolog, meg hogy hegyes, azért hasonlít, ez hülyeség. Azt gondolom, ez a városvezetés sara évek óta, hogy ez így áll. Egy évben tíz napot, vagy húsz napot van használva. Egy városnak dolga, hogy tisztítják az utcát, este világítanak a lámpák. Azt mondják, nem lehet gazdaságosan működtetni itt egy büfét. A város működtesse! Csináljanak egy költségvetési rubrikát, hogy avasi lakótelep: 20 millió forint. Nyíregyháza vagy Debrecen mit adna, ha lenne neki ilyenje, de nincsen! Kiülsz, kikönyökölsz, iszod a sört, és ilyen kilátás, hihetetlen, Magyarországon egyáltalán létezik ilyen és pont mi kaptunk egy ilyet ajándékba... Szerintem bűn, ezt ki kell használni, minden adottságot, ami működtetné a várost. Az önkormányzatnak kötelessége volna – és szégyen, gyalázat, hogy nem. A város vezetését kellene noszogatni, hogy gondolkozzanak el ezen.