Ma szép remek van, csupa hang...

„Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon és idős rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is töltésen nótázik.”

Weöres Sándor Téma és variációk című ellenállhatatlan verse jutott eszembe ma reggelre a múltkori nagy-avasi túránkról, sőt az egész napról a kilátó körül. Még a rabkocsi helyét nem találtam meg – nem tudom jól vonatkoztatni, de ezt talán megbocsájtjátok nekem.

Valójában kell is az a rabkocsi, mert hát van azért bőven rabság a kilátó, az avasi pincesorok életében, van bőven, ami társadalmi ragacs: örökség vagy a jelenkor szülöttje. Ami nem a jó életről szól. De hát mégis, még ez a rabkocsiság is felderül, ellensúlyozódik, ha jókedvű, nyitott, összehangolódott társasággal kószálunk az ösvényeken. Remek kutyák társaságában. (Nem csak a vers kedvéért.)

Jó érzés volt ennyi érdeklődő emberrel járni a terepet, az otthonosság élményét adta.

Köszönjük sétáló építészünknek, Bereczki Zolinak, hogy mesélt a pincék építészeti jellegzetességeiről, felhívta a figyelmünket a jól megfigyelhető északi, hegyvidéki nyaralók stílusjegyeire. Fog még mesélni nem sokára: remélhetőleg november végén egy avasi pincés műhelytalálkozón! Nyitott alkalom lesz, gyertek sokan, hamarosan hirdetjük!

Kapusi Krisztián, gyalogos történész / történész gyalogos (ha meg nem bántom ezzel :)) pedig vígan kérdezgetett bennünket apró történeti csemegéket halászva elő az Avasról. Képeslapokat lehetett kapni cserébe. Vele is találkozhattok újra a srácok programjain nem sokára. A célunk a párbeszédes kedv megteremtése volt a túrán, ez a hevület végig ki fog tartani, hamarosan felhívásokat is közzé teszünk, hogy tovább gyűjtsük a személyes történeteket, élményeket és meglátásokat.

Este a kilátóban? Hogy ott mi történt?

Aki szereti a Kisavast, most is szerette rendesen, aki szereti Kiss Erzsiéket, most is szerette őket jó nagyon. Jól állt a Kisavasnak a táj, az Egy Kiss Erzsi Zene muzsikusai is megihletődtek: énekeltek pár miskolci dalt is :))) Na persze, nem szó szerint.

Itt még tartozom egy jó képpel Kiss Erzsiről!

Közben volt, hogy mandarinos volt a Hold. Az épület ünnepi kivilágításban mulatott egészen fél egyig, aztán leporoszkáltunk a hegyoldalról. Köszönjük, hogy ott lehettünk, és milyen jó, hogy ilyen sokan jöttetek, és ilyen jól voltunk együtt odafenn az Avasi Kilátóban.

Buli utáni csend, alább. Köszönjük a képeket ezúttal Varga Piroskának. :)

Befejezésül legyen még egy Weöres-sor:

„Ma szép nóta van, csupa árokszél, kutyák remekelnek a töltésen és hangosan futkosva mindenki sugárzik, még a nap is rabkocsiban időz.”

50+

Végig bíztunk benne, hogy jó lesz.
2013. október 19-e, szombat, 21 fok, laza felhőzet. Vajon, hányan jönnek el? Jön-e még rajtunk kívül valaki?

Sokat izgultunk, mert minden idő kevésnek tűnik egy széles közönséget megszólító rendezvény megszervezésénél. Ahogy érett a program, egyre jobban bíztunk, de egyre jobban izgultunk is.
Annyian segítettetek, hogy legyen értelme ennek a napnak, ennek az egy napnak a Kisavason! Vagyis inkább a Nagy-Avason? :) Az Avasi Kilátónál? Fent Miskolc tetején :)

Fotó: Balogh Attila

Köszöntöttük a kilátót, mert 50 éves idén. Szerintem ízlett neki a torta, és szerette a szép asszociációkat, amelyek a különféle köszöntésekben hangzottak el. Szerette még azt is, amikor az elődjeiről beszéltünk, vagy, amikor a történelem sötét aknáit nyitogattuk. Bírta a strapát, bár könnyezett is kicsit: csőtörés lett aznap reggelre a takarítás zúduló vizei miatt.

Tudtátok, hogy a kilátó lépcsői és korlátjai is mind segítik azt, hogy megálljon és jól függesztődjön? Ez számomra benne a legvonzóbb: olyan, mint az ember. Magát kell tartsa, hogy megálljon.

Fotó: Sáfrány Eszter

Kiss Gábor alpolgármester több minden más mellett azt mondta, hogy bízik abban, hogy a jelenlegi állagmegóvó állapotból kimozdulva el tud indulni a város a közösségi tervezés útján, már, ami a kilátó sorsát illeti. Ezt nagyon jó volt hallani. Valóban ez volna a legorganikusabb módja a megújulásának, és még sok nyílt elméjű és lelkű ember is van az érdeklődők sorában: lenne kiknek együtt dolgozni. Ezért is jó, hogy ilyen sokan voltunk.

Nem tudom, ti miért jöttetek, de talán azért is, mert készen álltok arra, hogy cselekvő módon éljetek a városotokban. És ennek az egész projektnek épp ez a célja. Ezért örülünk most nagyon, mert látjuk, hogy jól éreztük mi: lesz nyitottság arra, hogy párbeszéd alakuljon ki a városlakók között azokról a terekről, amelyek méltatlanul árválkodnak a város kellős közepén. Merem mondani, hogy méltatlanul, bár talán erős kifejezés. Mondhatnám, hogy sajnálatos módon, de közben tudom, hogy rajtunk múlik, hogy vigyázunk az értékeinkre. Jobb, nem hárítani senkire a felelősséget, mert attól nem lesz semmi szebb vagy jobb. Bölcsességek gépelése stop.

Fotó: Balogh Attila

A Zivatar zenéje melegítette fel igazán a teraszt. Hiába az élő zene kell ahhoz, hogy a közös mulatság oldott legyen és levegős. Rudolf Mihály építész, aki Hofer Miklós (a kilátó egykor ifjú tervezője) tanítványa volt beszédében több ponton nyúlt a hely szakralitása felé, azaz afelé, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy ez a hely több annál, mint, hogy Miskolc városának emblematikus kilátóhelye. Ha kilátóhely is, fontos, hogy miképp nőtt bele a városba, és mi mindenen ment keresztül, illetve mi minden ment keresztül rajta. Részletekről kérdezhetik például Farkas Gyulát (tanár és idegenvezető), aki rengeteget tudna mesélni, de a köszöntő végén meglepetésül csak egy keveset tudott.

Fotó: Balogh Attila 

Köszönjük Papp Ferencnek, hogy csatlakozott a programunkhoz, és rendelkezésünkre bocsájtotta a városháza támogatását is. Sokat jelent manapság, hogy egy civil kezdeményezéshez organikusan kapcsolódik a város hivatalos vezetése: nyitottan, bizalommal és lelkesedéssel.

Fotó: Balogh Attila

A remek csokitorta felszeletelése a szerző számára meglehetősen nagy megtiszteltetés volt, pláne, hogy már nem is él Miskolcon. Zavarban is volt rendesen. (Zalaegerszegen születtem, antropológiát jöttem ide tanulni, és tanultam is. Közben kicsit fel is nőttem, de aztán hiába próbáltam itt maradni, akkor nem sikerült megélnem. Máshol leltem otthonra, de, hogy ide jöhetek, és itt is dolgozhatok egy kicsit, nagyon jól átmozgat: közöm lett Miskolchoz. Van a lényemben egy finom réteg – olyan mint egy érhálózat, ami miskolci, és ez meghatározza a máshol cselekedett cselekedeteimet, a máshol gondolt gondolatokról és a máshol érzett érzelmekről nem is beszélve. Ezen majd még gondolkodom, hogy ez mit is jelent. Szentimentál blokk vége.)

Túra? Parti? Mindkettő megér egy külön bejegyzést. Folyt. köv.!!!

1 nap a Kisavason

2013. október 19-én egész nap a Kisavason tanyázunk.

Fél kettőkor már a Zivatar fúvósai csalogatják a kilátó felé igyekvőket, kettőkor pedig szülinapi köszöntőket mondunk az 50 éves kilátó és tervezője Hofer Miklós építész tiszteletére, mindezt a kilátó teraszán. Gyertek fel bátran!

A srácok (Utánam, srácok-projekt) gyors üdvözlése után a Városháza képviselete mond rövid köszöntőt, majd Bereczki Zoltán konferáló szavai következnek: aki az épületet és tervezőjét méltatja, Rudolf Mihály építész lesz.

Tortázunk, kávézunk a kilátó klubhelyiségében, hurrááá! Újra miénk az élmény. Sok év után. Közben a Zivatar muzsikál. Mondjuk így:



Ez a köszöntő nem az első köszöntő az 50 éves kilátó számára: idén augusztus 20-án a Miskolc a múltban elnevezésű csoport is megünnepelte az épületet. Ez most az őszi ráadás, kiegészítve egy kisavasi kalanddal.

Fél 2 és 2, aztán pedig fél 3 és 3 között mindenki kedvére fotózkodhat a kedvenc panorámájával! Fotósokat biztosítunk. Közben még üzenhettek is a kilátóból, amit csak szeretnétek. Elmesélhettek egy-egy szép emléket vagy kalandos történetet az életetekből, amely valahogy a kilátóhoz kötődik. Keressétek a diktafonos kollégáinkat!

3 órakor: Kisavas kalandoroknak: közösségi felfedezőtúra és játék

Kapusi Krisztián történész és Bereczki Zoltán építész kalauzolásával elindulunk a Kisavas pincesorain, hogy párbeszédes, kötetlen túrát tegyünk történeti, építészeti csemegézés lesz, ahogy jól esik. Meghívást kaptunk helyi pincékbe is, fázni nem fogunk. Köszönjük a szervezést többek között Báthory Csongornak.

Reméljük megörvendeztet az ősz egy újabb ragyogó nappal, sokan eljöttök és meséltek valamit vagy megmutatjátok kedvenc helyeiteket. Lesz sok játék is, gyertek családostul.

A plakáton felhasznált fotó Balogh Attila munkája, a plakátot pedig köszönjük Tóth Juditnak és Szokács Lászlónak.

Minden kedves vendégünket visszavárjuk a kilátóhoz este fél 8-ra. Addig is kéretik szépen megvacsorázni a közelben; aki sokáig elmarad a pincékben, fent a kilátóban zsíros kenyérrel csillapíthatja majd az éhségét.

Fél 8-kor tehát fellép a Kisavas zenekar. Mikor, ha nem most? Hol, ha nem itt? Gyertek sokan!

9-kor pedig az Egy Kiss Erzsi Zene (facebook oldal itt) veszi át a mikrofonokat, készítsétek a táncos lábakat!

Fotó: Révay Sára

Az utóbbi két zenei élményt fent, a kilátó klubjában élhetjük majd át. Ugye, de jó!?
Kiss Erzsi szerintem azt kiáltja: Utánam, srácooooook!!!!!

A programunk éjfélig tart, utána spontán utórengések várhatók.

Hívjátok el barátaitokat, szóljatok még gyorsan a nagynéniknek is! Minden programunk lényege a párbeszéd, ne számítsatok frontális oktatásra :) Az egyik fő célunk, hogy a városlakók alkotó- és cselekvőerejét növeljük azzal, hogy közös gondolkodásra, játékra, ünneplésre; emlékezésre és tervezésre invitáljuk őket: magunkat, mindannyiunkat.

A program támogatói a projekt fő támogatóján, a Norvég Civil Alapon túl ezúttal a Tiszta Formák Alapítvány és Miskolc Város Önkormányzata. Köszönjük a jóindulatot és a lelkesítést. Külön köszönet minden önkéntes segítőnknek. Életerő, inspiráció!